Pinczi Anita négyszeres magyar bajnok (2009–10, 2010–11, 2011–12, 2012–13), kétszeres Magyar Kupa győztes (2010, 2013) labdarúgó. Hat alkalommal szerepelt az U17-es, háromszor az U19-es magyar női válogatottban. Az MTK színeiben 15 Bajnokok Ligája találkozón lépett pályára, jelenleg a romániai CFF Olimpia Cluj játékosa. Pályafutása a Grundból indult, tanulmányait a Vajkban kezdte. A mi lányunk.
- Szinte természetes, ha egy fiú vonzódik a labdához, a labdarúgáshoz. Egy lány miért kezd el futballozni?
- Ez egy nagyon népszerű kérdés, nagyon sokan felteszik. Kiskorom óta sportoltam, de valahogy sosem ragadtam meg egy sportágnál. Egészen 2003-ig, amikor a labdarúgás mellett kötöttem ki. Úgy alakult, hogy a testvéremet nekem kellett elkísérni edzésre. Én csak ott álltam és figyeltem az edzéseket, aztán egy idő után idősebb Buzsáky Ákos odajött hozzám, és megkérdezte, miért nem állok be a fiúkhoz focizni? Akkor már volt egy lány a csapatban, Jakab Kata személyében. Nekem nem kellett több, beálltam és nagyon megtetszett, attól kezdve én is jártam edzeni az öcsémmel.
- Ez egy nagyon népszerű kérdés, nagyon sokan felteszik. Kiskorom óta sportoltam, de valahogy sosem ragadtam meg egy sportágnál. Egészen 2003-ig, amikor a labdarúgás mellett kötöttem ki. Úgy alakult, hogy a testvéremet nekem kellett elkísérni edzésre. Én csak ott álltam és figyeltem az edzéseket, aztán egy idő után idősebb Buzsáky Ákos odajött hozzám, és megkérdezte, miért nem állok be a fiúkhoz focizni? Akkor már volt egy lány a csapatban, Jakab Kata személyében. Nekem nem kellett több, beálltam és nagyon megtetszett, attól kezdve én is jártam edzeni az öcsémmel.
 | ||
| A Grundban. (Anita a felsős sorban balról a harmadik. Közvetlenül előtte testvére, Pinczi Mihály) |
- A Grund 1986 FC nem leányegyesület. Mit szóltak a fiúk, hogy lányok is készülnek velük a meccsekre?
- Nem volt ezzel gond, a fiúk látták, hogy ugyanúgy edzünk, mint ők. Persze mindig lehetett hallani egy-két beszólást az ellenfél részéről, de azt gondolom, ez rendjén volt. Csapattársaimmal jól kijöttem, együtt jártunk edzésre, mindennap együtt dolgoztunk. Akkoriban nem lány barátnőim voltak, hanem fiú haverjaim. Mindennap együtt voltunk, és semmilyen megkülönböztetésben nem volt részem azért, mert én lány vagyok.
- Nem volt ezzel gond, a fiúk látták, hogy ugyanúgy edzünk, mint ők. Persze mindig lehetett hallani egy-két beszólást az ellenfél részéről, de azt gondolom, ez rendjén volt. Csapattársaimmal jól kijöttem, együtt jártunk edzésre, mindennap együtt dolgoztunk. Akkoriban nem lány barátnőim voltak, hanem fiú haverjaim. Mindennap együtt voltunk, és semmilyen megkülönböztetésben nem volt részem azért, mert én lány vagyok.
- A Vajk és a Grund évek óta együttműködik, így sokak számára érdekes lehet, kik voltak az edzőid.
- Kezdettől fogva id. Buzsáky Ákos foglalkozott azzal a csapattal, ahol én játszottam. De volt edzőm Kovalcsik László is. Ami különösen nagy megtiszteltetés volt számomra: Varga Zoltán, Magyarország egyik legnagyszerűbb játékosa is tartott nekünk edzést.
- Kezdettől fogva id. Buzsáky Ákos foglalkozott azzal a csapattal, ahol én játszottam. De volt edzőm Kovalcsik László is. Ami különösen nagy megtiszteltetés volt számomra: Varga Zoltán, Magyarország egyik legnagyszerűbb játékosa is tartott nekünk edzést.
 |
| 2010-ben, műfüves pályánk átadásakor már díszvendégként köszönthettük a Vajkban (A képen Kucsák László gratulál Anitának) Fotó: Vajk-sziget |
- Idősebb Buzsáky Ákos mindig nagy szeretettel beszél rólad és az öcsédről, Misiről is. Bizonyos mértékig az iskola és a klub jó kapcsolatát is ti alapoztátok meg.
- Mindig is jó kapcsolatban voltam az egyesülettel, még most is, hogy már nem ott focizok. Misi még a Grund-ban sportol, így amikor tudok, lemegyek és szurkolok neki. Mindig őszinte érdeklődéssel és kedves szavakkal fogadnak egykori edzőim. Örülök, hogy az iskola kapcsolatban áll a klubbal, így egyre több fiatal tud szervezett keretek között focizni.
- Nevelőegyesületedből az MTK-ba, az ország első számú női csapatához igazoltál. Hogyan kerültél a Hungária körútra?
- Mivel egy idő után nem lehet a lányoknak fiúk között focizni, így nekem is váltanom kellett. Akkoriban az U17-es válogatottban Turtóczki Sándor volt az edzőm. Így megkeresett minket, Katát és engem, hogy nem szeretnénk-e az MTK-hoz igazolni. Megkerestek a Feminától is, de mivel Ákos bácsi is jó kapcsoltban állt Turtóczki Sándorral, és tudta, hogy jó edző, az MTK-ban kötöttünk ki mindketten.
- Eddigi legnagyobb sikereidet a kék-fehérekkel érted el.
- Hamar kiderült, nagyon jó döntés volt az MTK-t választani. 2009 nyarán igazoltak le. Akkor érkezett oda számos más játékos is, és egy ütős csapat jött össze. A hazai bajnokságban szinte verhetetlenek voltunk. Nekünk volt a legjobb játékoskeretünk. 2013 nyaráig Sanyi bácsival 4 bajnokságot nyertünk és két Magyar Kupát. Négyszer szerepeltünk a Női Bajnokok Ligájában.
- Melyik bajnoki cím áll hozzád a legközelebb?
- Mindegyik bajnoki cím ugyanolyan fontos nekem. De talán az első kiemelkedik a többi közül, mert az még nagyon az újdonság erejével hatott. Első évem volt az NB1-ben, 16 évesen. Nem nagyképűségből mondom, de más érzés a negyedik bajnoki címet megnyerni, mint a legelsőt. Természetesen a negyediknek is nagyon örültem.
 |
| Klasszikus mozdulat. Pinczi Anita első NB1-es mérkőzésén |
- Említetted a BL-szerepléseket. Tudom, hogy Neked és valamennyi társadnak óriási élményt jelentett, hogy többször is szerepelhettetek a legrangosabb nemzetközi kupasorozatban.
- Igen, ez egy fantasztikus élmény. Igazából a bajnokság megnyerése is azért fontos, hogy Bajnokok Ligája meccsen szerepelhess. Az első évben kiemeltek voltunk, így nem kellett selejtezőt játszani. Az Evertonnal találkoztunk, oda-visszavágós rendszerben. Az első meccsen szép sikert értünk el, mert 1-1-es döntetlenre végeztünk az igen erős ellenféllel szemben. A második meccs már nem úgy alakult, ahogy terveztük, és sajnos belefutottunk egy nagyobb arányú vereségbe.
A második évben selejtezőt kellett játszanunk. Portugáliában rendezték, így az izraeli és a lett mellett a portugál bajnok volt az ellenfelünk. Innen nem sikerült továbbjutnunk. Bár én azt gondolom, tovább kellett volna lépnünk.
A harmadik évben ismét selejtezőt kellet játszanunk Macedóniában, és ezt az akadályt sikerrel vettük. Három győzelem: a görög, a macedón és a litván bajnok ellen. A következő körben az LdB Malmö-t kaptuk. A svédektől mindkét meccsen kikaptunk sajnos.
A negyedik évben Észak-Írországban volt a selejtező torna. Ott a házigazda, az ukrán és az ír bajnokot vertük meg, így jutottunk tovább. Utána a Potsdam csapatát kaptuk, és két mérkőzésen maradtunk alul. A németeknek a BL-serleg megszerzésére is volt esélyük, mivel legnagyobb riválisukon, a többszörös Bajnokok Ligája győztes Lyon-on is túljutottak, végül nem jártak sikerrel.
Sajnos nemzetközi szinten nem tudjuk felvenni a versenyt a nagy csapatokkal, de hatalmas élmény ellenük játszani és testközelből tapasztalni, hogy ők hol tartanak. Sokkal jobb, amikor selejtezőt kell vívni, és nem kiemelt a csapat, mert akkor még pluszban van három jó meccsed, ahol a tiéddel hasonló erőt képviselő csapattokkal mérkőzöl.
- Csak az előző felsorolás alapján: Anglia, Portugália, Svédország, Macedónia, Észak-Írország, Németország… A sport révén számos országba eljutottál.
- Igen, sok országba eljutottam, olyan helyekre is, amelyekről álmodni sem mertem volna. U17-es válogatottként voltam Moldovában, ahová valószínűleg magamtól nem mentem volna. Érdekes volt látni, hogy egy Magyarországhoz mérten szegény országban, hogyan élnek. Portugáliában az U19-es válogatottal is jártam, fantasztikus volt. Portugália nagyon szép, és fürödhettem az óceánban! A Bajnokok Ligája révén is sokfelé megfordultam: számomra a legnagyobb élmény Anglia volt. Mivel az Everton liverpooli csapat, így oda is sikerült eljutnom. A Liverpool a kedvenc csapatom, és szabadidőnkben épp a ’Pool stadionját látogattuk meg, ami hatalmas élmény volt.
Természetesen a szomszédos országokban is jártunk rengeteg edzőmeccsen. De Magyarországon belül is rengeteg városba eljutottam a foci által.
- Igen, ez egy fantasztikus élmény. Igazából a bajnokság megnyerése is azért fontos, hogy Bajnokok Ligája meccsen szerepelhess. Az első évben kiemeltek voltunk, így nem kellett selejtezőt játszani. Az Evertonnal találkoztunk, oda-visszavágós rendszerben. Az első meccsen szép sikert értünk el, mert 1-1-es döntetlenre végeztünk az igen erős ellenféllel szemben. A második meccs már nem úgy alakult, ahogy terveztük, és sajnos belefutottunk egy nagyobb arányú vereségbe.
A második évben selejtezőt kellett játszanunk. Portugáliában rendezték, így az izraeli és a lett mellett a portugál bajnok volt az ellenfelünk. Innen nem sikerült továbbjutnunk. Bár én azt gondolom, tovább kellett volna lépnünk.
A harmadik évben ismét selejtezőt kellet játszanunk Macedóniában, és ezt az akadályt sikerrel vettük. Három győzelem: a görög, a macedón és a litván bajnok ellen. A következő körben az LdB Malmö-t kaptuk. A svédektől mindkét meccsen kikaptunk sajnos.
A negyedik évben Észak-Írországban volt a selejtező torna. Ott a házigazda, az ukrán és az ír bajnokot vertük meg, így jutottunk tovább. Utána a Potsdam csapatát kaptuk, és két mérkőzésen maradtunk alul. A németeknek a BL-serleg megszerzésére is volt esélyük, mivel legnagyobb riválisukon, a többszörös Bajnokok Ligája győztes Lyon-on is túljutottak, végül nem jártak sikerrel.
Sajnos nemzetközi szinten nem tudjuk felvenni a versenyt a nagy csapatokkal, de hatalmas élmény ellenük játszani és testközelből tapasztalni, hogy ők hol tartanak. Sokkal jobb, amikor selejtezőt kell vívni, és nem kiemelt a csapat, mert akkor még pluszban van három jó meccsed, ahol a tiéddel hasonló erőt képviselő csapattokkal mérkőzöl.
- Csak az előző felsorolás alapján: Anglia, Portugália, Svédország, Macedónia, Észak-Írország, Németország… A sport révén számos országba eljutottál.
- Igen, sok országba eljutottam, olyan helyekre is, amelyekről álmodni sem mertem volna. U17-es válogatottként voltam Moldovában, ahová valószínűleg magamtól nem mentem volna. Érdekes volt látni, hogy egy Magyarországhoz mérten szegény országban, hogyan élnek. Portugáliában az U19-es válogatottal is jártam, fantasztikus volt. Portugália nagyon szép, és fürödhettem az óceánban! A Bajnokok Ligája révén is sokfelé megfordultam: számomra a legnagyobb élmény Anglia volt. Mivel az Everton liverpooli csapat, így oda is sikerült eljutnom. A Liverpool a kedvenc csapatom, és szabadidőnkben épp a ’Pool stadionját látogattuk meg, ami hatalmas élmény volt.
Természetesen a szomszédos országokban is jártunk rengeteg edzőmeccsen. De Magyarországon belül is rengeteg városba eljutottam a foci által.
 | |
| Az U19-es válogatottal Portugáliában (8-as mezben) |
- Ha már Magyarországot említed, hadd jegyezzem meg, hogy mifelénk a női labdarúgás, még a legmagasabb szinten is, amatőr keretek között zajlik, a játékosok tanulás vagy munka mellett, a szabadidejükben sportolnak. Aki mégis a futballtudásából szeretne megélni, külföldre szerződik. Ez persze kevesek kiváltsága. A hazai viszonylatban évek óta egyeduralkodónak számító bajnokcsapatból a Te utad is csak a határon túlra vezethetett. Az, hogy idény közben távoztál, és éppen Kolozsvárra, mégis sokakat meglepett.
- Mivel úgy alakult, hogy ebben a tanévben nem tanulok egyetemen vagy akármilyen más iskolában, úgy döntöttem, kipróbálom magam egy másik bajnokságban. Mivel otthon csak „hobbiból” fociztunk, nem volt nehéz a váltás. Rossz ezt kimondani, de már nem láttam értelmét a magyar bajnokságban focizni. Ötödik éve játszottunk ugyanazon nyolc csapat ellen. Kellett a váltás. Viszonylag hirtelen jött az ötlet, így nem sikerült „top” bajnokságokban csapat után nézni, és nem is olyan könnyű oda bekerülni. Kolozsvárra kellettem, megfelelőek voltak a körülmények, így jöttem. Nagyon jó kis csapat az Olimpia, remélhetőleg bajnokságot nyerünk, és indulunk a BL-ben. Szerintem jobb eséllyel indulunk, mint az MTK. Hasonló szinten van a két csapat, de a Kolozsvár fizikailag biztosan erősebb. Sokkal pörgősebbek itt az edzések, több hangsúlyt fektetnek a fizikai állóképességre. Ami, valljuk be, kell, mert hiába technikás valaki, ha nem bírja 90 percig egy német csapat ellen.
- Hogy érzed magad Mátyás városában? Mesélsz egy kicsit a kinti életedről, a csapattársaidról?
- Nagyon jól érzem magam Kolozsváron. Elég nagy és szép város. Nem is gondoltam volna, hogy még ma is ilyen sokan beszélnek itt magyarul, így viszonylag könnyen megszoktuk itt. Rengeteg magyaroknak szóló programot rendeznek. Van magyar színház is, ahova biztosan ellátogatok majd. Úgy érzem a csapatba is sikerült beilleszkednünk, nagyon kedvesek velünk a lányok. Többnyire angolul beszélünk velük, ,de a csapatkapitány tud magyarul is, és ő nagyon sokat segít nekünk. Van, hogy napi két edzésünk van. Egy délelőtt, egy meg délután. Van, amikor konditeremben zajlanak az edzések. Étkezéseinket egy nagyon hangulatos kis étteremben oldották meg. Itt napi kétszer eszünk, délben és este. A hétvégék a meccsekkel mennek el, mert előfordul, hogy egy nappal meccs előtt utazunk a nagy távolságok miatt. Összességében mindent megtesznek azért, hogy mi jól érezzük itt magunkat.
- Mindig is jó tanulónak számítottál. Mivel ez egy iskolai blog, kötelező megkérdeznem: sosem okozott gondot az élsport és a tanulás összeegyeztetése?
- Én szerettem tanulni, jó volt, hogy volt valami más elfoglaltság a foci mellett, mert nem lehet éjjel-nappal a labdával foglalkozni. Mindig sikerült összeegyeztetnem a tanulást az edzéssel, meccsekkel. Általános iskolába a Vajkba jártam egészen 6. osztályos koromig, amikor a Csanádi Árpád Sportiskolába mentem annak érdekében, hogy reggel is tudjak edzésekre járni. Ez így is volt, heti három alkalommal reggel is volt edzésem, és utána mentem iskolába. Középiskolai tanulmányaimat is ott kezdtem el, de tizedikes koromra úgy gondoltam, hogy egy erősebb iskolába kell mennem ahhoz, hogy jó érettségim legyen. Így átmentem a Leövey Klára Gimnáziumba. Ott is figyelembe vették, hogy sportolok, sose volt gond abból, ha emiatt hiányoztam. Tavaly végeztem, jó érettségi bizonyítványt produkálva. Szeretnék továbbtanulni, csak most a foci miatt kihagytam egy évet, de biztosan folytatom a tanulást. Az is lehet, hogy itt Kolozsváron, mert van magyar nyelvű oktatás is.
A külön nem jelölt képeket Pinczi Anitától kaptuk.
- Mivel úgy alakult, hogy ebben a tanévben nem tanulok egyetemen vagy akármilyen más iskolában, úgy döntöttem, kipróbálom magam egy másik bajnokságban. Mivel otthon csak „hobbiból” fociztunk, nem volt nehéz a váltás. Rossz ezt kimondani, de már nem láttam értelmét a magyar bajnokságban focizni. Ötödik éve játszottunk ugyanazon nyolc csapat ellen. Kellett a váltás. Viszonylag hirtelen jött az ötlet, így nem sikerült „top” bajnokságokban csapat után nézni, és nem is olyan könnyű oda bekerülni. Kolozsvárra kellettem, megfelelőek voltak a körülmények, így jöttem. Nagyon jó kis csapat az Olimpia, remélhetőleg bajnokságot nyerünk, és indulunk a BL-ben. Szerintem jobb eséllyel indulunk, mint az MTK. Hasonló szinten van a két csapat, de a Kolozsvár fizikailag biztosan erősebb. Sokkal pörgősebbek itt az edzések, több hangsúlyt fektetnek a fizikai állóképességre. Ami, valljuk be, kell, mert hiába technikás valaki, ha nem bírja 90 percig egy német csapat ellen.
- Hogy érzed magad Mátyás városában? Mesélsz egy kicsit a kinti életedről, a csapattársaidról?
- Nagyon jól érzem magam Kolozsváron. Elég nagy és szép város. Nem is gondoltam volna, hogy még ma is ilyen sokan beszélnek itt magyarul, így viszonylag könnyen megszoktuk itt. Rengeteg magyaroknak szóló programot rendeznek. Van magyar színház is, ahova biztosan ellátogatok majd. Úgy érzem a csapatba is sikerült beilleszkednünk, nagyon kedvesek velünk a lányok. Többnyire angolul beszélünk velük, ,de a csapatkapitány tud magyarul is, és ő nagyon sokat segít nekünk. Van, hogy napi két edzésünk van. Egy délelőtt, egy meg délután. Van, amikor konditeremben zajlanak az edzések. Étkezéseinket egy nagyon hangulatos kis étteremben oldották meg. Itt napi kétszer eszünk, délben és este. A hétvégék a meccsekkel mennek el, mert előfordul, hogy egy nappal meccs előtt utazunk a nagy távolságok miatt. Összességében mindent megtesznek azért, hogy mi jól érezzük itt magunkat.
 |
| Új kihívás. A CFF Olimpia mezében (Fotó: TribunaCFR) |
- Mindig is jó tanulónak számítottál. Mivel ez egy iskolai blog, kötelező megkérdeznem: sosem okozott gondot az élsport és a tanulás összeegyeztetése?
- Én szerettem tanulni, jó volt, hogy volt valami más elfoglaltság a foci mellett, mert nem lehet éjjel-nappal a labdával foglalkozni. Mindig sikerült összeegyeztetnem a tanulást az edzéssel, meccsekkel. Általános iskolába a Vajkba jártam egészen 6. osztályos koromig, amikor a Csanádi Árpád Sportiskolába mentem annak érdekében, hogy reggel is tudjak edzésekre járni. Ez így is volt, heti három alkalommal reggel is volt edzésem, és utána mentem iskolába. Középiskolai tanulmányaimat is ott kezdtem el, de tizedikes koromra úgy gondoltam, hogy egy erősebb iskolába kell mennem ahhoz, hogy jó érettségim legyen. Így átmentem a Leövey Klára Gimnáziumba. Ott is figyelembe vették, hogy sportolok, sose volt gond abból, ha emiatt hiányoztam. Tavaly végeztem, jó érettségi bizonyítványt produkálva. Szeretnék továbbtanulni, csak most a foci miatt kihagytam egy évet, de biztosan folytatom a tanulást. Az is lehet, hogy itt Kolozsváron, mert van magyar nyelvű oktatás is.
A külön nem jelölt képeket Pinczi Anitától kaptuk.
